2016. június 17., péntek

3.Persze, hogy örülök

//Lisa szemszöge//


A szokásos bárunk szokásos asztalánál kavargattam a jéghideg mojitomat amikor Anna hatalmas mosollyal az arcán huppant le velem szembe.
– Na mi az az égbekiáltóan nagy hír? – vigyorodtam el a szívószállal a számban. Anna mosolya még jobban kiszélesedett és a szemei is csillogtak.
– Oké. Na figyelj. Úristen még most sem hiszem el! – temette az arcát a tenyerébe.
– El is mondod még ma? – kérdeztem türelmetlenül. Anna szúrós szemmel nézett rám mire befogtam és hátradőltem a széken. Közelebb hajolt.
– Megkérte a kezemet. – közölte. Megállt bennem az ütő. Az arcomról lehervadt a mosoly. Anna várakozón de mosolyogva nézett rám. Hogy mivan?
– Jack? – kérdeztem halkan. Lehet, hogy mégis alkoholos mojitot kellett volna kérnem.
– Ugyan ki más? – kérdezett vissza szinte azonnal.
– Igent mondtál?
– Igen. – válaszolta ábrándos tekintettel. Még mindig nem fogtam fel. Nem mehet hozzá. Mi lesz velem? A legjobb barátnőjével? Az ilyen barátságok 40%-a a házasság közeledtével megromlik, legrosszabb esetben vége szakad.
– Király. – motyogtam rá se nézve. Belekortyoltam a mojitomba, de az hirtelen keserű lett.  Anna rátette a kezét a kézfejemre, de az érintését abban a pillanatban kéretlennek éreztem. Elhúztam mire kérdőn nézett rám.
– Nem is örülsz nekem? – kérdezte szomorúan. Hát kurvára nem. Vágtam rá magamban, de nem mondtam ki hangosan. Nem akartam megbántani.
– De. Csak hirtelen jött ez az egész. – a mojito utáni keserűség újra átjárja a számat, de már egészen biztos vagyok benne, hogy nem a mojito a ludas. Sokkal inkább Jack. Na meg a francos lánykérése.
– Tudom, de... Szeretem. És boldoggá akarom tenni. – mondta bátortalanul. Ráemeltem a tekintetemet. Miben, hogy ezerszer többet tudnék neked adni nála. Miben?
- Hát hogyne. – morogtam és elfordítottam a fejemet az ajtó irányába. Anna szótlanul ült velem szemben. Visszafordítottam rá a tekintetemet. Láttam a szemében a megbántságot, a fájdalmat. El nem tudom képzelni, hogy miért. Álmai pasija megkérte a kezét. Megvan. A legjobb barátnője nem örül neki. Már hogy örülne?
– Lisa. Minden rendben van? – kérdezte szájrágva. Keserűen elmosolyodtam. Felhörpintettem a maradék mojitot és felálltam.
– Nem. Sok boldogságot. – válaszoltam és elindultam az ajtó felé.

Az utcára kiérve nedvességet éreztem az arcomon. Már épp töröltem volna meg a szemeimet amikor az ég dörgött egy hatalmasat és elkezdett szakadni az eső. Halkan káromkodva a parkolóban álló  taxihoz siettem. Bevágódtam a hátuljába és előrehajoltam. Amikor megláttam a visszapillantótükörbe vigyorgó Tonyt elfogott a megkönnyebbülés. Tonyval nagyjából 3 éve lettem jóban miután kimentett három részeg pasi flörtöléséből. Azóta ha tehetem mindig vele vitetem magamat haza.
– Nem terveztél mára taxis dugást, mi? – kérdezte hátrapillantva. Szemforgatva vállbavertem. Felszisszent.
 – Jézusom, Lisa, mi az ördög van veled?
– Semmi amihez egy szemernyi közöd is lenne.
– Nagyon jó. Megint Anna a bajod, fogadjunk. – nézett újra hátra miközben elindult a kocsival. Felvontam a szemöldökömet.
– Ennyire nyilvánvaló? – kérdeztem enyhén morogva. Tony arca felderült.
– Ha az ember szerelmes, az mindig nyilvánvaló. – horkant fel. Leesett az állam.
– Nem vagyok szerelmes! Főleg nem Annába. A legjobb barátnőm. – akadtam ki egy szempillantás alatt. Tony megvonta a vállát.
– Felőlem.
Az út további részében mindketten csendben voltunk. Az ablakon leguruló esőcseppeket nézegettem és versenyeztettem őket. Elgondolkodtam viszont azon amit Tony mondott. Az egy dolog, hogy a lányokat szeretem, de nem Annát. Azt azért csak észrevenném, nem? De.

– Megérkeztünk. – szólalt meg Tony. Némán felkaptam a fejemet és bólintottam. Az anyósülésre dobtam egy kis pénzt majd kiléptem a szakadó esőbe. Néztem ahogy Tony elhajt a taxival majd szép lassan elindultam a házam felé.

//Anna szemszöge//

Oda fordulok Jackhez és ő a karjaiba fon.
- Én nem értem miért ilyen. Mi a baja?
Nézek fel a vőlegényemre, aki a könnyeimet törölgeti az arcomról.
- Szívem, nem tudom. Biztos csak féltékeny.
Kiszabadítom magam a karjaiból.
- Miért lenne féltékeny?
- Nem tudom. Vagy talán fél, hogy elveszít.
- Honnan venné ezt a hülyeséget.
Válaszul csak megrándítja a vállát. Vissza húzz magához és átölel. fel pillantok rá.
- Ne aggódj, biztos minden rendben lesz.
Vett rám egy mosolyt és nyom egy puszit a homlokomra. Ezért szeretem, mindig tudja, hogy mit kell mondani.
- Itt aludja ma?
Kérdi, én válaszul csak megcsókolom. Elkezd levetkőztetni, én meg lelököm az ágyra...

// 2 óra és három menettel később//

- Ha nem lennél olyan szép és okos, akkor a teljesítményedért vennélek el.
Mondja Jack lihegve. Megrándítom a vállam.
- Nem tudom. Én még bírnék egy menetet.
- Rajtam ne múljon. De nem zuhanyzunk le előtte. Vagy közben.

2016. május 29., vasárnap

2. Lánykérés

// Jack szemszöge //
- Felugrasz a hátamra?
Kérdezem Annát. Már ugrik is, nem válaszol semmit. Ezt szeretem benne, lehet, hogy néha szemtelen vagy lusta. De szeretem és mindent megtennék érte, még meg is ölném magamat.
- Szeretlek.
Nézek hátra a vállam mögött. Csak egy csókot nyom a számra.
- Én is.
Mosolyog a szemembe.

// A házuk előtt //
- Akkor este kilenckor.
Mondom neki.
- És abba a ruhába legyél amiben elvetem a szüzességed.
- Ha! Komolyan mondod?
Csak bólogatok.
- Nem emlékszel, hogy azt a ruhát még akkor este széttépted?
Ó a picsába, pedig abban jól nézet ki.
- Tényleg. Akkor valami olyan ruhát vegyél fel ami jól néz ki.
- Csakis.
Mosolyogva nyom egy puszit az arcomra.
- Akkor este.
Nyom még egyet ugyan oda.

// Anna szemszöge //

Gyorsan készülődök, most hét óra van alig tudok elkészülni.
Fürdök, hajat mosok, fogat mosok, és kiválasztom a ruhám. Egy gyönyörű kis kék nyári, csipkés ruha. Szeretem kicsípni magam, és úgy érzem, hogy ez az alkalom nem kicsit lesz különleges.


// 9 óra //

Kopog az ajtón Jack, kinyitom, öltönyben és egy csokor rózsával vár rám. Ő a hercegem, imádom és szeretem. Ha megkérné a kezemet igent mondanék mindenféle habozás nélkül.

Oda lépek hozzá és megcsókolom.
- Szia, szerelmem.
Nézz mélyen a szemembe.
- Szia. Hova megyünk.
Szegezem neki rögtön a kérdést?
- Miért? Azt hittem, hogy te főzöl?
Elröhögöm magam. Megcsókolom még egyszer, de mielőtt elhajolnék, így szólok.
- Ezért szeretem beléd.
Megfogja a kezem és elkezd húzni a házunk előtti park felé.
- Azt hittem, hogy egy kicsit messzebbre viszel.
Válaszul csak rám mosolyog.

Nem tudom, hogy mi vár rám, de nem félek. Tudom, ha valami bajom eshetne akkor nem csinálná ezt.

Pár perce sétálunk az erdőben míg el nem érünk egy tisztást. Egy kerek asztal áll a közepén és körülötte mindenhol gyertyák.
- Megérkeztünk.
Jelenti ki.
- Én úgy szeretlek.
Mondom, majd megcsókolom.
- Leülünk?
Kérdezem tőle.

Kihúzza nekem a széket, és leül velem szembe. Ő szolgálja fel a vacsorát, imádom, hogy ennyire el tud kényeztetni.

//23 óra//

- Tele vagyok. Nagyon finom volt. Honnan rendelted?
Mosolyodok el. Szeretem szívatni.
- A város legjobb étterméből.
- Tényleg rendelted?
Kerekedik el a szemem. Azt hittem, hogy Anyukája főzte, nagyon jól tud főzni. Hát szakács, nem is egy névtelen étterembe.

Csak mosolyog rajtam.
- Anna.
- Tessék?
Feláll, megfogja a kezem és elkezd a rét közepe fele húzz, ahol egy gyertyákból kirakott szív közepén le van terítve egy pléd.
Oda vezet a szív közepére, letérdel elém.
- Anna, hozzám jössz feleségül?
Szavaimmal küzdök.
- Igen!
Az ujjamra húzza a gyűrűt.
- Szeretlek.
Átfogja a derekam és felemel miközben megcsókol.

2016. április 24., vasárnap

1. Móló

//Anna//

Megfogja a kezem és elkezd húzni a móló fele.
- Remélem csak fagyizni megyünk.
Mondom Jack-nek.
- De ha már egyszer ott vagyunk, mért ne ülhetnénk fel valamire?
Néz a szemembe a fiú. Közelebb hajolok hozzá és megcsókolom. 
- Oké, de remélem nyersz egy plüss lovat.
Mondom neki miután elvettem ajkaimat az övéitől. 
- El se hiszed, hogy mennyire szeretlek.
Mosolyog rám a fiú. Ó dehogy is nem hiszem el, már gimi óta együtt vagyunk, Anya szerint lassan jön a házasság. Aminek én őrölnék a legjobban. Ő az életen párja, soha nem fogok nála kedvesebb, megértőbb és szerethetőbb embert találni. Szeretem és mindig szeretni is fogom.
A szerelmem húzz a hullámvasút felé, félek hogy kidobom a taccsot. Remélem, hogy erre nem fog sor kerülni. Még jó, hogy nem ettem még ma, vagy legalábbis nem annyit mint amennyit szoktam. 
Beállunk a sorba és izgulás következik, izgulok, remegek.
- Anna minden rendben?
Bólintok egyet. Miatta megcsinálom. 
Szerencsére gyorsan sora kerültünk. 

- Milyen volt? 
- Mm nem is volt olyan rossz.
Rándítom meg a vállam, sokkal rosszabbra számítottam.
- Kajálunk?
Kérdezem nagy boldogan.
- Hát persze!
Mosolyog ő is, bár egy picit meglepettnek tűnik.

Leülünk egy random asztalhoz az egyik kajásnál, mikor megrezzen a telefonom.
- Ki az?
- Lisa írt, hogy csatlakozhatnának-e a bátyjával?
- Persze.
Vissza írok a legjobb barátnőmnek, imádom őt is. Őt már az egyetem alatt ismertem meg és azóta is beszélünk és találkozgattunk. A bátyja meg istenien nézz ki, akármennyire is szeretem Jack-et Taylor helyesebb, de erről még Lisa se tud.
- Sziasztok!
Toppannak be mellénk a srácok.
- Hello!
Mondom miközben benttebb csusszanok egy székkel, hogy Taylor ide ülhessen mellém.
- Mizu?
Kérdezi a mellettem üllő fiú.
- Semmi küll. Veletek?
Kérdezem én is. Csak megrándítják a vállukat.
- Hány bűnözött kaptál már el?
Kérdezem Taylortól.
- Ma még egyet sem. De majd holnap.
Mosolyog, ugyanúgy mint ahogy mindannyian.

//Lisa//

Pár órát biztos ott töltöttünk az étteremben és beszélgettünk.
- Anna, nincs kedved valamelyik nap átjönni?
- De persze. Ti pedig menjetek el egy moziba, vagy csajozni.
Mutat a barátnőm a két fiúra. Mikor egyszer csak megszólal Taylor telefonja, felveszi és lefagy.
- Mennem kell! Lövöldözés van.
Feláll és kirohan az étteremből.
- Jobb ha mi is megyünk. Még ma hívlak és megbeszéljük az estét.
Mondja Anna.
- Sziasztok!
Integetek miközben kimennek az étteremből. Nekem is mennem kéne, de pont most jön be egy jó csajt. Inkább maradok, hátha szerencsém lesz. Felkenek egy kis rúzst.