// Jack szemszöge //
- Felugrasz a hátamra?
Kérdezem Annát. Már ugrik is, nem válaszol semmit. Ezt szeretem benne, lehet, hogy néha szemtelen vagy lusta. De szeretem és mindent megtennék érte, még meg is ölném magamat.
- Szeretlek.
Nézek hátra a vállam mögött. Csak egy csókot nyom a számra.
- Én is.
Mosolyog a szemembe.
// A házuk előtt //
- Akkor este kilenckor.
Mondom neki.
- És abba a ruhába legyél amiben elvetem a szüzességed.
- Ha! Komolyan mondod?
Csak bólogatok.
- Nem emlékszel, hogy azt a ruhát még akkor este széttépted?
Ó a picsába, pedig abban jól nézet ki.
- Tényleg. Akkor valami olyan ruhát vegyél fel ami jól néz ki.
- Csakis.
Mosolyogva nyom egy puszit az arcomra.
- Akkor este.
Nyom még egyet ugyan oda.
// Anna szemszöge //
Gyorsan készülődök, most hét óra van alig tudok elkészülni.
Fürdök, hajat mosok, fogat mosok, és kiválasztom a ruhám. Egy gyönyörű kis kék nyári, csipkés ruha. Szeretem kicsípni magam, és úgy érzem, hogy ez az alkalom nem kicsit lesz különleges.
// 9 óra //
Kopog az ajtón Jack, kinyitom, öltönyben és egy csokor rózsával vár rám. Ő a hercegem, imádom és szeretem. Ha megkérné a kezemet igent mondanék mindenféle habozás nélkül.
Oda lépek hozzá és megcsókolom.
- Szia, szerelmem.
Nézz mélyen a szemembe.
- Szia. Hova megyünk.
Szegezem neki rögtön a kérdést?
- Miért? Azt hittem, hogy te főzöl?
Elröhögöm magam. Megcsókolom még egyszer, de mielőtt elhajolnék, így szólok.
- Ezért szeretem beléd.
Megfogja a kezem és elkezd húzni a házunk előtti park felé.
- Azt hittem, hogy egy kicsit messzebbre viszel.
Válaszul csak rám mosolyog.
Nem tudom, hogy mi vár rám, de nem félek. Tudom, ha valami bajom eshetne akkor nem csinálná ezt.
Pár perce sétálunk az erdőben míg el nem érünk egy tisztást. Egy kerek asztal áll a közepén és körülötte mindenhol gyertyák.
- Megérkeztünk.
Jelenti ki.
- Én úgy szeretlek.
Mondom, majd megcsókolom.
- Leülünk?
Kérdezem tőle.
Kihúzza nekem a széket, és leül velem szembe. Ő szolgálja fel a vacsorát, imádom, hogy ennyire el tud kényeztetni.
//23 óra//
- Tele vagyok. Nagyon finom volt. Honnan rendelted?
Mosolyodok el. Szeretem szívatni.
- A város legjobb étterméből.
- Tényleg rendelted?
Kerekedik el a szemem. Azt hittem, hogy Anyukája főzte, nagyon jól tud főzni. Hát szakács, nem is egy névtelen étterembe.
Csak mosolyog rajtam.
- Anna.
- Tessék?
Feláll, megfogja a kezem és elkezd a rét közepe fele húzz, ahol egy gyertyákból kirakott szív közepén le van terítve egy pléd.
Oda vezet a szív közepére, letérdel elém.
- Anna, hozzám jössz feleségül?
Szavaimmal küzdök.
- Igen!
Az ujjamra húzza a gyűrűt.
- Szeretlek.
Átfogja a derekam és felemel miközben megcsókol.
