3.Persze, hogy örülök

//Lisa szemszöge//

A szokásos bárunk szokásos asztalánál kavargattam a jéghideg mojitomat amikor Anna hatalmas mosollyal az arcán huppant le velem szembe.

– Na mi az az égbekiáltóan nagy hír? – vigyorodtam el a szívószállal a számban. Anna mosolya még jobban kiszélesedett és a szemei is csillogtak.

– Oké. Na figyelj. Úristen még most sem hiszem el! – temette az arcát a tenyerébe.

– El is mondod még ma? – kérdeztem türelmetlenül. Anna szúrós szemmel nézett rám mire befogtam és hátradőltem a széken. Közelebb hajolt.

– Megkérte a kezemet. – közölte. Megállt bennem az ütő. Az arcomról lehervadt a mosoly. Anna várakozón de mosolyogva nézett rám. Hogy mivan?

– Jack? – kérdeztem halkan. Lehet, hogy mégis alkoholos mojitot kellett volna kérnem.

– Ugyan ki más? – kérdezett vissza szinte azonnal.

– Igent mondtál?

– Igen. – válaszolta ábrándos tekintettel. Még mindig nem fogtam fel. Nem mehet hozzá. Mi lesz velem? A legjobb barátnőjével? Az ilyen barátságok 40%-a a házasság közeledtével megromlik, legrosszabb esetben vége szakad.

– Király. – motyogtam rá se nézve. Belekortyoltam a mojitomba, de az hirtelen keserű lett.  Anna rátette a kezét a kézfejemre, de az érintését abban a pillanatban kéretlennek éreztem. Elhúztam mire kérdőn nézett rám.

– Nem is örülsz nekem? – kérdezte szomorúan. Hát kurvára nem. Vágtam rá magamban, de nem mondtam ki hangosan. Nem akartam megbántani.

– De. Csak hirtelen jött ez az egész. – a mojito utáni keserűség újra átjárja a számat, de már egészen biztos vagyok benne, hogy nem a mojito a ludas. Sokkal inkább Jack. Na meg a francos lánykérése.

– Tudom, de... Szeretem. És boldoggá akarom tenni. – mondta bátortalanul. Ráemeltem a tekintetemet. Miben, hogy ezerszer többet tudnék neked adni nála. Miben?

- Hát hogyne. – morogtam és elfordítottam a fejemet az ajtó irányába. Anna szótlanul ült velem szemben. Visszafordítottam rá a tekintetemet. Láttam a szemében a megbántságot, a fájdalmat. El nem tudom képzelni, hogy miért. Álmai pasija megkérte a kezét. Megvan. A legjobb barátnője nem örül neki. Már hogy örülne?

– Lisa. Minden rendben van? – kérdezte szájrágva. Keserűen elmosolyodtam. Felhörpintettem a maradék mojitot és felálltam.

– Nem. Sok boldogságot. – válaszoltam és elindultam az ajtó felé.

Az utcára kiérve nedvességet éreztem az arcomon. Már épp töröltem volna meg a szemeimet amikor az ég dörgött egy hatalmasat és elkezdett szakadni az eső. Halkan káromkodva a parkolóban álló  taxihoz siettem. Bevágódtam a hátuljába és előrehajoltam. Amikor megláttam a visszapillantótükörbe vigyorgó Tonyt elfogott a megkönnyebbülés. Tonyval nagyjából 3 éve lettem jóban miután kimentett három részeg pasi flörtöléséből. Azóta ha tehetem mindig vele vitetem magamat haza.

– Nem terveztél mára taxis dugást, mi? – kérdezte hátrapillantva. Szemforgatva vállbavertem. Felszisszent.

 – Jézusom, Lisa, mi az ördög van veled?

– Semmi amihez egy szemernyi közöd is lenne.

– Nagyon jó. Megint Anna a bajod, fogadjunk. – nézett újra hátra miközben elindult a kocsival. Felvontam a szemöldökömet.

– Ennyire nyilvánvaló? – kérdeztem enyhén morogva. Tony arca felderült.

– Ha az ember szerelmes, az mindig nyilvánvaló. – horkant fel. Leesett az állam.

– Nem vagyok szerelmes! Főleg nem Annába. A legjobb barátnőm. – akadtam ki egy szempillantás alatt. Tony megvonta a vállát.

– Felőlem.

Az út további részében mindketten csendben voltunk. Az ablakon leguruló esőcseppeket nézegettem és versenyeztettem őket. Elgondolkodtam viszont azon amit Tony mondott. Az egy dolog, hogy a lányokat szeretem, de nem Annát. Azt azért csak észrevenném, nem? De.

– Megérkeztünk. – szólalt meg Tony. Némán felkaptam a fejemet és bólintottam. Az anyósülésre dobtam egy kis pénzt majd kiléptem a szakadó esőbe. Néztem ahogy Tony elhajt a taxival majd szép lassan elindultam a házam felé.

//Anna szemszöge//

Oda fordulok Jackhez és ő a karjaiba fon.
- Én nem értem miért ilyen. Mi a baja?
Nézek fel a vőlegényemre, aki a könnyeimet törölgeti az arcomról.
- Szívem, nem tudom. Biztos csak féltékeny.
Kiszabadítom magam a karjaiból.
- Miért lenne féltékeny?
- Nem tudom. Vagy talán fél, hogy elveszít.
- Honnan venné ezt a hülyeséget.
Válaszul csak megrándítja a vállát. Vissza húzz magához és átölel. fel pillantok rá.
- Ne aggódj, biztos minden rendben lesz.
Vett rám egy mosolyt és nyom egy puszit a homlokomra. Ezért szeretem, mindig tudja, hogy mit kell mondani.
- Itt aludja ma?
Kérdi, én válaszul csak megcsókolom. Elkezd levetkőztetni, én meg lelököm az ágyra...

// 2 óra és három menettel később//

- Ha nem lennél olyan szép és okos, akkor a teljesítményedért vennélek el.
Mondja Jack lihegve. Megrándítom a vállam.
- Nem tudom. Én még bírnék egy menetet.
- Rajtam ne múljon. De nem zuhanyzunk le előtte. Vagy közben.